szendy

Összetörve állok itt előtted, vérem száguld az ereimben
Látom magam gyönyörűszép, mégis fáradt szemeidben 
Annyira akartam ezt a szerelmet, odadobtam életemet 
Te voltál, és leszel, ki jelenti számomra a végzetemet 
Nem bántottál, hisz sohsem lennél velem, soha álnok 
Csak jöttek egymásután az üres, értelmetlen kifogások 
Nekem pedig hullottak a könnyeim, záporoztak érted 
Semmi mást, csupán a szót, és a barátságomat kérted 


Ó, én nem haragszok, képtelen lennék gyűlölni téged 
De annyira fájdalmas így, kicsi barátodként éljek 
Mert én nem erről álmodtam, elmondanám neked 
Azt akartam, szerelmes szívem önzőn elvegyed 
Rólad álmodtam, édes csókokról, vad éjszakákról 
Érzelmektől túlfűtött, zabolátlan, édes vágyról 
Én meg tudtam volna gyógyítani, ami szivednek fáj 
Mégis hiába volt, meg is vethesz, utálj nyugodtan hát 


Keress csak, nem találsz mást széles -e világon 
Szívem azért dobog, hogy egyedül téged imádjon 
Azért élek, érted múlnak el az üres, véges napok 
Mert senki nem tudja, de legbelül a tied vagyok 
Ha neked nem is kellett, lelkemben őrizlek, életem
Kicsi kincsem, széjjel már úgysem téphetem 
Egyszer rájössz, én vagyok a te védőangyalod 
De talán akkor már késő, hiába ölelne a karod

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat